Street Fighter II

Ha verekedős játékokról van szó, a Street Fighter II az egyik legnagyobb név. Legalább annyira ismert, mint a másik ikon, a Mortal Kombat. Vagy említhetném a C64 talán két legjobb verekedős játékát, a Yie Ar Kung-Fu és az International Karate című klasszikusokat.
Na de visszatérve a címszereplőhöz, a Capcom játéka forradalmasította a műfajt és inspirációt adott számtalan későbbi játéknak.

A játékot a U.S. Gold adta ki 1992-ben, nem sokkal az arcade változat hatalmas sikere után. A fejlesztők igyekeztek a játék eredeti verziójának lényegét megőrizni, de a C64-es port komoly technikai kihívásokat jelentett számukra és ugyan megpróbálták a lehető legtöbbet kihozni a platformból, az eredmény elég vegyes kritikákat kapott. Állítólag, a játék fejlesztése során – a kiadó gyakorlata szerint –  rövid határidőkkel és szűk költségvetéssel dolgoztak, ami érezhető is a végeredményen.

A játék elején elvégezhetsz néhány alapbeállítást. Kiválaszthatod, hogy egy- vagy kétjátékos módban szeretnél játszani, illetve beállíthatod a nehézségi szintet. Ezen kívül lehetőséged van kikapcsolni az időlimitet és a zenei aláfestést is.

A karakterválasztó képernyőn nyolc ikonikus harcos közül választhatsz: Ryu, Ken, Chun-Li, Guile, Blanka, Zangief, Dhalsim és E. Honda. A joystick mozgatásával navigálhatsz a karakterek között, a tűzgomb megnyomásával pedig kiválaszthatod őket. Itt olvasható néhány alapvető információ a harcosokról, például a származási országuk, harci stílusuk vagy néhány jellemzőjük, amit igazán értékelni fogsz, ha egy kicsit is érdekel, hogy pl. Zangief éppen honnan került elő. Ezek az adatok segítenek valamennyire megérteni, hogy mit várhatsz a választott karakteredtől.

A mérkőzések alapértelmezetten 99 másodperces időlimittel zajlanak, ami a képernyő közepén, a játéktér felett látható visszaszámlálón követhető nyomon. Ha az idő lejár, és egyik harcos életereje sem nullázódott le, a nagyobb életerővel rendelkező karakter nyeri a menetet. Az adott ellenfél legyőzéséhez két nyert menet szükséges, így három körre is számítani lehet, ha szoros a küzdelem.

A játék során minden párharc egyetlen célt szolgál, a választható karakterek, illetve a nagymesterek (Balrog, Vega és Sagat) legyőzése után eljutni az utolsó ellenfélhez, a félelmetes M. Bisonhoz. Amennyiben sikerül felülkerekedni rajta is, akkor a játék egy hosszabb szöveges üzenettel jutalmazza a játékost, amelyben gratulál a győzelemhez és röviden összefoglalja a harcos történetét. Ez a szöveg minden karakter esetében egyedi, és az adott harcos háttértörténetéhez igazodik. Például Ryu esetében arról szól, hogy a ceremónia nem érdekli, s már a következő kihívást keresi, míg Chun-Li történetében az apja elvesztése utáni igazságkeresés kap hangsúlyt. Bár ez jóval egyszerűbb mint a játéktermi verzióban, mégis ad legalább egy kis lezárást, hogy ne érezd hiábavalónak az ezt megelőző joystick-rángatást.

Bár ez egy arcade játék C64-es portja, így a minőségben elég messze vannak egymástól, azért a grafika még éppen elfogadható. Bár a hátterek statikusak és minimalisták, de – ha ismered a játéktermi verziót – a helyszínek azért felismerhetők, illetve a harcosok jellegzetes jegyei ebben a verzióban is megjelennek, bár a sprite-ok elég elnagyoltak. Viszont Blanka itt is zöld, Chun-Li lába itt is villámgyors, és Zangief itt is ijesztően nagydarab. A hangzás egyszerű, a zene kissé unalmas. Az ütések hangja pedig inkább emlékeztet egy fémdoboz összenyomására, mint valódi pofonra, de ne legyünk túl kritikusak. 🙂

A játék irányítása kissé nehézkes, mivel a játéktermi gépekkel ellentétben itt csak egyetlen tűzgomb áll rendelkezésre. Ennek ellenére nagy nehézségekkel nem kell szembenézni, mert viszonylag könnyű az előrehaladás, mivel a gépi irányítású karakterek elég gyengék.
Ha azonban komolyan veszed a játékot és megpróbálod azt élvezni, akkor kihasználhatod, hogy minden harcosnak megvan a saját erőssége és gyengesége. Érdemes az elején kísérletezni velük, hogy megtaláld, ki passzol a stílusodhoz.

Érdekesség, hogy egy 2024 októberi hír alapján készül a Super Street Fighter 2 Turbo Commodore 64/128 verziója, amely a RetroFighter engine-t használja. Ez az új adaptáció a Game Boy Advance verzió alapján készül, és ígéretes fejlesztéseket tartalmaz, mint például javított grafikát, új háttereket és zenéket, valamint bónusz pályákat.

A Street Fighter II Commodore 64-es verziója nem éri el az arcade változat színvonalát (nagyon nem!), de azért el lehet vele szórakozni egy ideig. Mielőtt azonban elkezdenéd a harcot, szembe kell nézned a játék egyik legbosszantóbb jellemzőjével: az extrém töltési idővel. Sajnos minden karakterválasztás és pályabetöltés között elég sokat kell várni. Azok számára, akik türelmetlenek, érdemes lehet a töltések alatt megtervezni a következő mozdulatokat vagy elmélkedni azon, hogy pl. Zangiefnek miért nincs felsője. 🙂