Hell Cat Ace
Egy második világháborús amerikai vadászgép vezetőülésében kell a megadott feladatot végrehajtani, lelőni az ellenséges, japán gépet vagy elmenekülni előle. A botkormány úgy használható, mint a repülőgép kormánya, a motor teljesítményét az „1”-es gombbal lehet növelni és tőle balra levő, nyilat ábrázoló billentyűvel csökkenteni. A „Z” gomb hatására ejtőernyővel elhagyhatjuk a bajba került gépet. Az „F1” billentyűvel visszatérhetünk a játék elejére.
A műszerfal a végletekig leegyszerűsített. Teljesen digitálisan jelzi a sebességet (SPD), magasságot (ALT), lőszermaradékot (AMMO), motorteljesítményt (POWER) és a repülési irányt (COURSE). A műszerfal tetejének közepén található még egy visszapillantó tükör, melyben a hátulról támadó ellenséges gépeket lehet szemmel tartani. A kilátás Is meglehetősen egyszerű. A horizont és a Nap vagy Hold látható a napszaktól függően. Időnként az ellenséges gép is feltűnik. A feladat végrehajtása ott kezdődik, hogy gépünkkel az ellenség közelében repülünk így nincsenek fel-, illetve leszállási problémáink.
A gép teljesen műrepülhető, tehát akár bukfenccel is az ellenség hátába kerülhetünk, bár az alapvető taktika a fordulóharc, ahol a repülök egymás körül keringve igyekszenek a másikat géppuskavégre kapni. Figyeljük meg: nagy sebességgel nem tudjuk eléggé beszűkíteni a fordulót, hogy a másik mögé kerüljünk. A feladat nehezedésével nő az ellenség mozgékonysága és harciassága és romlik a ml pozíciónk, például egyre kevesebb lőszert kapunk. Meglehetősen élvezetes légiharcokban vehetünk részt, különösen felemelő a légi győzelem után megjelenő trófea és zene. Az már csak a legkukacosabb bírálókat zavarja, hogy a tényleges repülés nem az ellenség megpillantásával kezdődik és lelövésével ér véget. A valóságos háború sebtében kiképzett pilótáinak gyakran több gondot okozott a fel- ós leszállás, mint az ellenség.
Az ismertető eredetije megjelent a Bitvadász magazinban, 1986-ban.
Háy György