Zolyx

Adva volt az egyik korábbi munkahelyemen egy semmire nem használt számítógép, amire feltettem egy C64 emulátort. Adva volt egy kollégám, aki annak előtte egyáltalán nem foglalkozott számítógépekkel. Egyszer megmutattam neki a C64-es játékok legjavát, és utána szinte ki sem lehetett robbantani a computer elől. Jó sokáig a David’s Flipper volt a kedvence, ám később vittem neki egy új játékot, amit a C64 H.Q.-ról szedtem le. Attól fogva ez lett a nagy kedvenc, és bármikor láttam, állandóan ezt nyüstölte.
Lássuk hát, hogy mi ez a játék, ami ennyire a monitor elé tud szegezni egy embert, hogy se lát, se hall, csupán néha hagyja el a száját némi – nyomdafestéket, és szövegszerkesztőt nem tűrő – heveny szitoközön.

zolyx2A Zolyx egy amolyan területfoglalós stuff, mégpedig a legjobbak közül. Sikerének kulcsa szerintem a nehézségében, és – mint már oly sok esetben – az egyszerűségében rejlik.

Mi egy 4 képpontból álló kis sárga (a színe nem nagyon látszik) pöttyöt irányítunk, mellyel a játéktér legalább 75%-ának bekerítése a cél. (Persze minél nagyobbat sikerül, annál több pontot kapunk!) A játékot a játéktér keretének közepén, felül kezdjük. Innen a joy megfelelő irányba való elmozdításával tudunk tovahaladni. Ha nem a kereten megyünk, hanem bemerészkedünk a játéktérre, akkor arra figyeljünk, hogy nem tudunk többé megállni mindaddig, míg a kerethez, vagy egy már elfoglalt területhez nem érünk. Ha bent vagyunk, akkor már csak kanyarodni tudunk, és minél később megyünk ki, annál hosszabb csíkot húzunk magunk után, és ezáltal egyre kiszolgáltatottabbá válunk az ellenfelekkel szemben. Mert bizony azok is vannak, méghozzá nem is túl barátságosak.

A játéktéren 3 hozzánk hasonló, de fehér pötty száguldozik, amelyekkel nem túl szerencsés dolog találkozni. Sem a frontális ütközés, sem a magunk után húzott csíkkal (nevezzük csak bátran a farkunknak 🙂 ) való érintkezésük nincs jó hatással a kezdetben kapott 3, de nagyon gyorsan fogyó életeink számának alakulására. Ráadásul mindig eggyel többen lesznek, ahányszor új pályára lépünk.

zolyx5Ezeknél a belül pattogó (ezáltal kiszámítható mozgású) pöttyöknél sokkal ádázabb ellenfelünk a kereten és a már elfoglalt területeken mozgó másik két kis szemét. Ezek is pattognak ugyan, de kiszámíthatatlan a mozgásuk, és általában arra felé kevernek, amerre mi vagyunk. Ezért nem túl okos dolog egy helyben pihenni, mivel tuti biztos, hogy jön egy ilyen kis genyó, és kamikaze pilóta módjára belénk rohan.

Na és még valami. Mi magunk is okozhatjuk a halálunkat, hogyha olyan módon lavírozunk a játéktéren, hogy beletrafálunk a farkunkba. Ez egy élet elvesztésével jár épp úgy, mint az, ha a mozgási irányunktól 180 fokban szeretnénk eltérni, azaz visszafelé húzzuk a joyt.

Mint mondtam a játék nagyon nehéz (vagy csak én vagyok amatőr?), így eleinte leggyakrabban a GAME OVER feliratot, illetve a legnagyobb pontszámok listáját fogjuk látni. Ez a lista sajnos csak a kikapcsolásig marad meg, mivel (ha nem trainelt verzióval játszunk!) nem menti el a játék sehová.

Pár szót még a képernyőn látható adatokhoz. Bal oldalt felül látható az aktuális pontszámunk. Jobb oldalt a már elfoglalt terület nagysága százalékban. Mellette látható, hogy hányadik pályán is vagyunk. Ez, és a középen csupán dekorációként szolgáló, száguldozó pöttyhalmaz között látható egy kis kék téglalap, benne néhány sárga pöttyel. Ez jelzi, hogy még hány életünk van, azaz hányszor hibázhatunk. (Hogy mit szidtam a játék íróját, hogy nem jelzi kis sehol a game az életeket, mígnem pár napja rájöttem, hogy végig a szemem előtt volt… 🙂

zolyx3

Zárszóként megjegyezném, hogy kissé furcsa és az emulátort 320*200 felbontásban használók számára kellemetlen dolog, hogy a játék a keretre is ír. Emiatt célszerű legalább 320*240-es felbontást beállítani, vagy valódi C64-gyel játszani. Ez a keretre írogatás ugyan bravúros programozói megoldás, ám jelen esetben szerintem teljesen felesleges. Ennek ellenére persze a játék csúcs, és beszerzésre javasolt mindenkinek!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × kettő =