Revenge on School

by V · 2026.09.28.

„A game egy kicsit szadista, egy kicsit pornográf, és egy kicsit trágár…”
Ezzel a mondattal ajánlotta Tomcat annak idején a nagyérdemű figyelmébe saját DOS-os kalandjátékát, s azt mondom, hogy egyáltalán nem túlzott. Sőt! Aki esetleg nem ismerné a 90-es évek eme méltán elhíresült játékát, annak már most az elején szólok: Ha a Giana Sisters aranyos kis világára vágysz, akkor inkább lépj csendben tovább, mert itt bizony nem teknőcökön ugrálunk és nem is gyémántokat gyűjtünk.

Különleges ez a játék abból a szempontból, hogy bár PC-n született, de a története C64-en kezdődött. Az eredeti játékhoz tartozó readme.txt alapján Tomcat egy haverjával még a nagy öregen találta ki az egészet, de aztán a program végül DOS-ra készült el. Most, több mint harminc évvel később viszont visszatalált oda, ahonnan elindult: C64-re!

Némi háttérinfó: A játék C64-es verzióját az idei (2026-os) Árok Party-n szerettem volna benevezni a Game Dev. Compora, de hiába kezdtem neki a fejlesztésnek már februárban, sajnos nem készült el a találkozóra. Pedig a Revenge on School portolásának ötlete már jóval korábban, a YASM fejlesztése előtt felmerült bennem. Miután azt befejeztem, már elkezdtem agyalni a megvalósítás módján és szabadidőmben papíron, illetve Krissz PETSCII Editorán tervezgettem a játék képernyőjét. Már a tényleges kódolás megkezdése előtt látszott, hogy a rengeteg szöveg nem fog elférni egyszerre a memóriában, ezért irányként felmerült a cartridge-re fejlesztés ötlete is. Később a Facebookon egy retrós csoportban feldobtam a kérdést és ott meggyőző többséggel nyert a D64 formátum, hogy igazi vason is játszható legyen a játék. Emiatt választható funkcióként beépítettem a Covert Bitops Loadersystem gyorstöltőjét a játékba. (Ez itt most egy mondat volt csupán, de a valóságban több hetet csesztem el vele, mire megtaláltam a megfelelőt és még annyit, mire sikerült úgy megcsinálni, hogy rendben működjön.) Ezután a játék grafikáit dolgoztam át a C64-es verzióhoz, ami sziszifuszi munka volt és nemcsak a képméret csökkentésével járt, de a HiRes módú karakterekként való megjelenítés miatt rengeteg kompromisszumot is kellett kötnöm. Szóval mielőtt fikáznád a játékban található kis képeket, nézzed meg az eredeti DOS-os verzió szintén totál egyszerű rajzait, illetve próbáljad meg őket konvertálni/újrarajzolni a fix fekete háttér mellett karakterenként (8*8 pixelenként) egyetlen egyedi színnel, ügyelve a karakterhatárokra. 😉 Mindezek mellett azért próbáltam hű lenni a régi képekhez, ám ahol szükséges volt, ott a lényeg megtartásával ugyan, de módosítottam rajtuk.
Az eredeti játékhoz való minél nagyobb hűség ellen szól, hogy készítettem a porthoz egy címképernyőt is. (A DOS változatban csak a játék neve jelenik meg indításkor.) Ennek az az oka, hogy amikor már látszott, a program nem készül el Árokra, ahelyett, hogy üres kézzel mentem volna, készítettem egy, a játék által ihletett multicolor grafikát, amellyel a Grafika Compora neveztem. A bivalyerős felhozatalban ugyan nem lett nagy siker, de legalább vittem rilízt. 🙂 Aztán meg ha már megvolt a kép, miért is ne tettem volna bele a játékba. Ha meg már benne volt, hát tettem alá egy kis prüntyögést is, mert a YASM esetében is az volt az egyik kritika, hogy „…de miért nincs hangja?”. Na, ennek lett. Nemcsak a címképernyő alatt, de a játék során is van némi nagyon egyszerű hanghatás, ami bizonyos események hatására szólal meg.

A játék sztorija egyszerű, mint a faék: miután kirúgtak bennünket a suliból, ezt nem hagyjuk annyiban, hanem az iskola helyiségeit végigjárva végül leszámolunk Kolompai Edömérrel, az igazgatóval. Vagy nem…

A képernyő bal felső sarkában mindig annak a helyiségnek a képe látható, ahol éppen tartózkodunk. Tőle jobbra van a menü, alattuk pedig egy nagy, többsoros szövegmező, ahol megjelenik mindaz, ami velünk illetve körülöttünk történik. A képernyő legalján a CÉLPONT felirat mellett az éppen kiszemelt áldozatunk neve (vagy a NINCS szó) olvasható, alatta pedig az ENERGIA csík látszik, ami – mint minden valamirevaló játékban – az életerőnket mutatja. Ha ez elfogy, akkor vége a dalnak.

Talán meglepő, de a játékban egyetlen szereplő sem jelenik meg grafikusan. Tomcat ezt KAA-rendszernek nevezte el, ami annyit tesz, hogy „Képzeld Amilyennek Akarod”. Elsőre talán furcsán hangzik, de a szövegek elég szemléletesek, így pl. a portás, a takarítónő, Suzy a suli… hmmm… közkedvelt hölgytagja vagy éppen a fiatal tanárnők egészen élénken meg fognak jelenni a lelki szemeink előtt.

A játék teljes egészében menüből irányítható. A kurzorbillentyűkkel (fel/le) mozgathatjuk a kijelölést, a RETURN-nel választunk, a balra mutató nyíllal (nem a kurzorral!) vagy a CLR/HOME-mal pedig visszaléphetünk a főmenübe. Ha egy menüpont szürke, akkor az éppen nem választható. Ennek általában jó oka van: például nincs kijelölt célpontunk vagy hiányzik valami a zsebünkből.

A főmenü hat pontból áll: Megtámadom, Megszólítom, Tárgyhasználat, Továbbmegyek, Helyi menü és Egyéb. A legtöbb cselekvéshez először célpontot kell választanunk, amit az Egyéb menü Célpontváltás pontjában tehetünk meg. Itt az aktuális helyszínen már elintézett személyek szürkén jelennek meg, velük tehát már nincs dolgunk.

Ha van célpontunk, akkor jöhet a Megtámadom menü, ahol kilencféle, nem éppen sportszerű módon eshetünk neki az illetőnek. Az orrba veréstől a tökön rúgáson át egészen a fojtogatásig mindenféle finomság megtalálható itt. (A tizedik lehetőség, vagyis a baseball-ütő, csak akkor aktív, ha valahol sikerült szereznünk egyet.) Fontos tudni, hogy nem mindenki hagyja magát szó nélkül megverni! Van, aki visszaüt és van, aki egészen komolyan védekezik. Szóval érdemes szemmel tartani azt a bizonyos energiacsíkot.

A Megszólítom menüben elbeszélgethetünk a kiszemelt áldozattal, lejmolhatunk tőle egy kis pénzt (udvariasan, vagy kevésbé jólnevelten) vagy akár káromkodhatunk is. Ez utóbbi egy külön kis mondatépítő, ahol a RETURN-nel választhatunk a felkínált szavak és kifejezések közül, a jobbra nyíllal lapozhatunk a három oldalnyi szókincs között, a végén pedig a SPACE-szel egyben ki is mondhatjuk az összerakott remekművet.

Az Egyéb menü is tartogat hasznos(?) menüpontokat. Itt lehet leköpni, megerőszakolni (igen, jól olvastátok), böfögni, várni, bocsánatot kérni és keresgélni. Ez utóbbi, vagyis a Keresek kiemelten fontos, mert így szerezhetünk a játékban mindenféle hasznos vagy haszontalan tárgyat. S, ha nagyon elegünk van az egészből, akkor ebben a menüben az öngyilkosság is egy opció…

A megszerzett tárgyakat a Tárgyhasználat menüben vethetjük be, de mint az a kalandjátékoknál lenni szokott, ezek nem mindenhol és nem mindenki ellen használhatók. Egyes tárgyakhoz célpont kell, másokat épp ellenkezőleg, célpont nélkül kell használni. Legfeljebb 12 dolog fér a zsebünkbe, és ha elfogy a hely, akkor az INST/DEL-lel dobhatunk ki valamit. Ezzel azonban óvatosan bánjunk, mert az eldobott tárgy véglegesen eltűnik, s ha később mégis szükség lenne rá, akkor bizony pechünk van.

A Továbbmegyek menüvel járhatjuk be az iskola helyiségeit a portásfülkétől a menzán és a kémiaszertáron át egészen a pincéig. Összesen harminc helyszín van, melynek felében találkozhatunk valakivel, akivel kedvünkre elbeszélgethetünk. Vagy akit kedvünkre helybenhagyhatunk. A Helyi menü pedig mindig az aktuális helyiséghez kötött, egyedi cselekvéseket kínál fel. Nem érdemes kihagyni, mert néha vicces, néha pedig a játék végső megoldásához elengedhetetlen tevékenységek lapulnak itt.

Szeretném jó előre jelezni, hogy a játék nehéz! Tomcat saját bevallása szerint „szereti a végtelenségig bonyolítani a megoldást” és ezt komolyan is gondolta. Vannak helyek, ahová csak bizonyos tárgyakkal érdemes belépni, vannak ajtók, amelyek csak akkor nyílnak ki, ha már valahol máshol elintéztünk valamit, s vannak olyan lépések is, amelyeknek egyetlen következménye az azonnali halál. (Tipp: sötétben soha ne induljunk el lépcsőzni!) Ráadásul nem elég egyszerűen eljutni az igazgatóig: ha útközben elmulasztunk egy apró, látszólag jelentéktelen lépést, azt a végjátékban bizony keservesen megbánjuk. A játéknak ugyanis több befejezése van, de ezek közül csupán egy, ami pozitív.

Ennek fényében jó hír lehet, hogy a játékállás bárhol elmenthető és a DOS-os verzióval ellentétben bárhol be is tölthető. Ezt az Egyéb menü Mentés és Betöltés pontjával vagy a CTRL+S és CTRL+L billentyűkombinációkkal tehetjük meg. Arra azért figyeljünk, hogy csak egyetlen mentési hely van, tehát minden mentés felülírja az előzőt! (Aki egy halálos csapda előtt másodpercekkel ment, az magára vessen! …vagy keresse a titkos fájlt a lemezen. ;))

S ha már a DOS-os örökség szóba került: a hírek szerint a régi cheat kódok is túlélték a portolást és ott lapulnak a játékban. Hogy pontosan melyek ezek, azt nem árulom el. Aki játszott vele régen, annak úgyis gyorsan eszébe jutnak. 🙂

A Revenge on School nem mindenkinek szól. Érzékeny lelkületűeknek nem ajánlom, mert a játék gátlástalanul trágár, politikailag pedig annyira inkorrekt, amennyire azt a fejlesztője, a később polgárpukkasztó közéleti figuraként ismertté vált Polgár Tamás (Tomcat) neve alapján várnánk. Mert azt szeretném nyomatékosítani, hogy csak a portolás az én művem, a játék sztorija, felépítése, szövegezése, játékmenete, stb. a DOS-os eredetiből származik. Abból az eredetiből, ami ma már valószínűleg el sem készülne, vagy ha mégis, akkor közel sem lenne olyan sikeres, mint lett annak idején.

Na de túl a mentegetőzésen: Aki nem kapkod levegő után néhány trágár szó vagy non-PC sztorielem miatt, továbbá szereti a fekete humort meg a szöveges kalandjátékokat, az garantáltan jól fog szórakozni.
Bízom benne, hogy van még néhány hozzám hasonló vén csataló, aki nosztalgiával gondol erre a klasszikusra és szívesen kipróbálná a C64-es változatot, illetve talán akad néhány fiatalabb játékos is, aki szán egy kis időt erre a számára még ismeretlen játékra, amit így nem volt hiábavaló elkészítenem.

A játék letöltése: https://zeropage.hu/software/suli/suli.d64

Miután kipróbáltad, kérlek értékeljed a CSDB oldalán!