The Detective Game
Olyan játék mint a Detective Game, kevés készült C64-re. Maga a detektív műfajnak is csak pár elvetemült példánya született. Az adventure/arcade játékok csoportjába tartozó program nagyon hasonló a Maniac Mansion és a Zak McKracken játékokhoz. Aki szereti ezt a fajta stílust, az biztosan kedvelni fogja a Detective Game hangulatát. Nagyon szép grafikával rendelkezik, és a zenékre illetve a hanghatásokra is büszkék lehetnek a játék készítői. A kiadási évhez képest – ami a nyolcvanas évek vége körül körvonalazódik (1986 – szerk.) – több mint kellemes szórakozást nyújt. Jómagam még fiatalként kaptam meg, amikor szinte nem is tudtam angolul ( mert valljuk be, az is kell egy kicsi a játék teljes megértéséhez ), és csak magnóról töltögethettem be a programjaimat. Lebilincselő és izgalmas volt az első pár játék. Hogy miért? Mindjárt kiderül.
1974, London a helyszín. Egy meglehetősen viharos nap, és egy rejtélyes gyilkosság. Egy családi esemény, amit csak egyvalaki zavar meg, Inspector Snide a Scotland Yard nyomozója. Ez az esemény pedig nem más, mint Mr. Dingle a család ügyvédjének érkezése a McFungus házba a Park Lone 427-be, hogy felolvassa a halott háztulajdonos végrendeletét. McFungus pár nappal az esemény előtt rejtélyes módon meghal. A nyomok mérgezésre utalnak. Inspectror Snide éppen a felolvasás előtt érkezik meg az elhunyt gazdag arisztokrata pazar lakásába, hogy bizonyítékokat gyűjtsön, és megtalálja az öregúr gyilkosát. A tettes természetesen a házban van.
Jelen van a nyomozón és az ügyvéden kívül Wrinklebum lelkész, aki a család bizalmasa, és akinek rejtélyes módon eltűnt a felesége évekkel ezelőtt, Mortem doktor, aki a család orvosa, Bull professzor, aki az elhunyt nagyon jó barátja volt, és meg kell hagyni, elég szórakozott – és akkor még finoman fogalmaztam – ,Sludgebucket ezredes, aki a család egyik oszlopos tagja, mellesleg teljesen beszámíthatatlan, Cynthia Sludgebucket, aki az ezredes meglehetősen arrogáns és szabad szájú lánya, és persze a családi személyzet: Bentley az inas, Hilda Crumble a szakács, és Gabrial Gasbag a szép, de butuska szobalány.
A játék első képénél Bentley az inas közli, hogy kövessük őt, és elvezet minket a szobánkhoz. A szobák kinézettre mind egyformák, pontosabban vendég illetve lakószobák ugyanolyanok, mint a miénk. Nyugodtan követhetjük az inast, mert legalább tudjuk, hogy hova cuccolhatunk. A szobákban két dolgot lehet vizsgálni, az ágyat és a szekrényt. A mi szekrényünkön van egy boríték (padded envelopes), amibe a bizonyítékokat gyűjthetjük, pakolhatjuk. Tíz darab tárgy fér bele. Pont ennyi terhelő tárgyat kell megkeresnünk, amik segítségével a végén megmondhatjuk, hogy kit tartóztatunk le. Van még egy melegvizes palack is a szekrényen, de az semmire sem jó, nyugodtan belevághatjuk az ágyba.
A szobánkkal egy folyosón van az ezredes lakosztálya, ahová szintén érdemes betérni, mert az öregnek van egy pisztolya, ami jobb, ha nálunk van. Amennyiben nem szerezzük meg, könnyen lepuffanthatnak minket egy – gyanítom- mesterséges áramszünet alatt. Az igazi játék itt kezdődik. Megindíthatjuk a nyomozást. Aki most itt azzal kezdi, hogy megismerkedik a házzal, az már az ügyvéd úrral nem vitat meg semmit. A saját szobájában végeznek Mr. Dingle-lel, meglehetősen hamar. Ha megtaláltuk a holttestet, nyugodtan vizsgáljuk meg, és nézzük meg, mi van nála. Található a zsebeiben egy kis kulcs (small key), ami az éjjeliszekrényen heverő táska zárjába passzol. Az első bizonyítékokra már a táskában rálelhetünk. Nyugodtan olvassunk el minden papírt, mert közelebb visz a megoldáshoz. Vagy megjelenik a szobában a doki, vagy valahol a házban közli, hogy menjünk vele. Odarohan szabályosan a holttesthez, és szörnyülködik.
A játék további részében hihetetlen izgatott lesz, szinte nem is lehet beszélni vele. Nem hiába. Valami nem stimmel körülötte sem. Ha beugrunk a lakosztályába, a táskájában (black bag ) egy üvegcse méreget (small bottle) és egy jó köteg pénzt ( wad of notes ) találunk. Ezek ismét csak bizonyítékok. A bizonyítékokat onnan lehet megismerni, hogy egy kis ‘E’ betű tartozik hozzájuk. Ilyenből összesen hat darab van, a maradék négyet nekünk kell kifundálni. Az utóbbi kettő például jelölés nélküli. Persze a doktort nem gyanúsíthatjuk, hiszen egyszer csak leszúrják. Közvetlenül Cynthia után, akire rátolják az emeletről a pianínót. Valószínűleg a végrendelet meg a nagy szája miatt kellett meghalnia, mert ugye ő lenne az egyik fő örökös.
Visszatérve a szobánkba találhatunk egy bombát (bomb), amit jobb, ha nem nyitunk ki. Ez a harmadik jelölés nélküli bizonyíték. Sajnos a haláleseteknek ezzel nincs vége, mert Gabriel-t is megölik a szobájában. Ha levesszük a hullájáról a medálját ( locket ), és csavarhúzóval kinyitjuk ( open locket ), akkor megtudhatjuk, hogy érzékeny szálak fűzték Mr. Dingle-höz. Ezzel megvan az utolsó bizonyíték is, ami nincs jelölve. Na de éppen elég beszerezni a többi ötöt.
A szereplőkkel tudunk társalogni, és meg is tudjuk figyelni őket, viselkedésüket. Az életben maradtak között ott a gyilkos, de a program ügyesen van megcsinálva, hogy mindenki gyanúba keverhető legyen. Az ezredes talán a legártatlanabb, hiszen mindig egy folyosón mászkál fel és alá, ezáltal szinte ki van lőve. Bár meginterjúvolni meg lehet, könnyen megeshet, hogy nem tiszta hülye. A lelkész az eltűnt feleségével szintén feltűnő. A professzor napjai nagy részét a könyvtárban tölti, de azért néha elbarangol. A legsunyibb az inas. A szobája zárva van, és furcsa légyottokat rendez Hildával a szakácsnővel. Persze nem tudni mit csinálnak Hilda szobájában, mert amikor bent vannak, akkor a az ajtót bezárják.
Ha mégis megelőznénk az affért, akkor Bentley elég zavarba jötten távozik, és Hilda nagyon morcos lesz. Bentleyt el kell kapni egy laza pillanatában, amikor a szobájába megy. Akkor el kell szedni a kabátját a szekrényéből. Ebben sok érdekes dolgot találhatunk, főleg egy kulcscsomót ( buncs of keys ), amivel Mr. McFungus dolgozószobájának az ajtaja nyílik. Ott is szétrámolhatunk mindent, jó nyomozóhoz híven. Ha kitartóan kutatunk, és mindenhol igyekszünk ott lenni, akkor a bizonyítékok lassan összegyűlnek. A professzor elárulja, hogy az öregúrnak nagyon jó számmemóriája volt. A hallban a széf nyitókódja a szüleinek a házassági évfordulója: 21031919. A széf persze a kép mögött van. 🙂 A könyvtárban kereshetünk egy ilyen könyvet, hogy: 101 Detective Stories. Van benne pár érdekes papír elrejtve.
A házban találhatunk titkos átjárókat. Ezeket úgy találhatjuk meg, hogy a falat vizsgálgatjuk. Az egyik a hallban van a képpel szemben, ami másik pedig a konyhában a mikróval szemben, vagy valahol arrafelé. Utóbbi a pincébe visz le, ahol a csavarhúzót vehetjük magunkhoz, aminek még lesz szerepe. Azt hiszem felesleges lenne elmondani, hogy ki a gyilkos. Mindenki fejtegesse még maga egy kicsit, hiszen úgy jó, ha az ember kitalálja, lassan kibogozza ezt a csavaros sztorit!
Nézzük a menüket és az irányítást. A képernyő áll a játéktérből, a szövegmezőből, a menürészből (ahol a vezérlőikonok jelennek meg), valamint még egy kis részből, ahol a listákat kaphatjuk meg, vagy azt nézhetjük meg, amit olvasunk. Az ikonok nagyon egyértelműek. Szinte nem is kellene leírni őket. A nyitás és a csukás ikon kicsit furcsa, de meg lehet szokni. A vizsgálódás egy nagyító, a nyitás egy nyíló doboz, a behelyezés is egyértelmű. Van még szünet gomb, letartóztató gomb, és ha van valaki velünk a teremben, akkor beszélgető ikon is. Ez egy Q betűt tartalmazó gomb.
A menübe egy kattintással juthatunk be, és választhatunk az ikonok között. A beszélgetésnél ki kell választani, hogy kivel akarunk beszélgetni, és utána azt, hogy miről. Érdemes McFungus úrral kezdeni, aztán szép lassan rá lehet térni más vendégekre, vagy tárgyakra. Van aki felel kérdéseinkre, van aki nem.
A grafikáról árulkodjon az itt látható pár pillanatkép, a zenéről annyit, hogy általában csak hangok vannak, de ha találunk egy hullát, akkor mindig játszik a játék egy dinamikus gyászzenét. Az irányítás egyszerű és könnyű, a történet nagyon jó. A szereplők viselkedéséről akarom még megemlíteni, hogy az egyszerűen fenomenális. Színészeket megszégyenítő hitelességgel viselkednek előttünk a kis sprite-ok.
Egy szó mint száz, ne hagyd ki!
Cargo/Singular Crew
Az ismertető eredetije megtalálható a Commie Inside 5. számában