International Karate
Elég régen elmúltak azok az idők, mikor még fel tudott dobni egy-egy új verekedős játék megjelenése. Azt hiszem, a Mortal Kombat első része és a One Must Fall 2097 voltak az utolsók, amikkel huzamosabb ideig játszottam. Nem úgy régen, amikor a C64 még fénykorát élte! Igazából akkor is csak néhány ilyenem volt (The Way of the Exloding Fist, Fist +, Fighting Warrior, IK+ és az International Karate, amiről az ismertető készült), de ezekkel hetekig-hónapokig játszottunk, bármikor el lehetett tölteni velük pár órát. Mivel nem ez, hanem az Exlpoding Fist volt a kedvencem, egy hasonló ismertetőt arról is összehozok majd, hacsak meg nem előz valaki, és az sem kizárt, hogy előveszem újra mindkét játék + verzióját, mivel elég sokban különböznek az „alapkiadástól”. A Fighting Warrior sajna játszhatóság szempontjából nincs a csúcson, úgyhogy az részemről kimarad.
A címből talán mindenki ki tudja következtetni, hogy itt bizony karatézni kell, és nem is akármilyen helyszíneken: a Sydney-i operaház előtt (ez különösen aktuális mostanság), a New York-i Szabiszobor előtt (nem mintha lenne máshol is), valahol Kínában, egy templom előtt, a Fuji lábánál, aztán Egyiptomban, Rióban, a tengerparton, Londonban, végül pedig egy romos templom előtt. Szóval valóban egy nemzetközi karateproggyhoz van szerencsénk.
A játék demo módban indul, és a következő lehetőségeink vannak:
F1: egy játékos üzemmód
F3: két játékos üzemmód
F5: hangok ki/be (egész jók, nem érdemes kilőni)
F7: zene ki/be (ezt meg egyenesen bűn kikapcsolni! Rob Hubbard rulez!)
Egy játékos módban három 30 másodperces kör van, és aki hamarabb elér két full pointot (tehát teljes pontszámot kap a bevitt ütésre/rúgásra), az nyer. Ha mindhármat megnyered, jön a következő pálya. Értelemszerűen, ha kikapsz, a mester Match over!-t kiált, jön a High Score tábla, és ha elég ügyes voltál, fel is kerülhetsz – ez eleinte nem túl nehéz.
Két játékos módban 1 percig tart egy menet, 5-5 pontja/pöttye/akármilye van mindkét játékosnak, és a cél a végére több pöttyöt begyűjteni, mint amennyi az ellenfélnek van. Persze a legjobb, ha a végén neked van 10, a másiknak pedig egy sem.
A bunyózáson kívül két egyéb dolog is helyet kapott a játékban: az egyik egy bonus round, ahol nyilakat és egyéb repülő tárgyakat kell kikerülni (lebukni, vagy felugrani), a’la Aztec Challenge, a másik pedig egy joyrángatós őrület: ki tud több téglát összetörni a fejével? Amint a mester aszongya, „Go!”, kezdheted a rángatást, aztán kiderül, hogy sikerült-e porrá zúzni mindet. Én a biztonság kedvéért már jóval előtte elkezdem tépni a joyt, illetve PC-n ütni a billentyűzetet, ha pontra játszom – ha nem, akkor meg sem mozdítom/hozzá se nyúlok, mert elég nehéz C64-es joyt szerezni manapság, nem beszélve az amerikai billentyűzetről, ami nincs összefirkálva mindenfélékkel.
Nem tudom, mennyire törvényszerű a dolog, de amíg én játszottam, két játékos módban a második helyszínen mindig átvette a gép a rosszabbul teljesítő fickó irányítását. Ez nem feltétlenül pozitív dolog, de mindenképpen meglepő volt számomra, mikor az addig mozdulatlan ellenfél egyszer csak hasba rúgott. 🙂
Essen most pár szó az irányításról és a pontozásról! Azt hiszem, a joy combók nem szorulnak különösebb magyarázatra: az előre az ellenfél irányába való joymozgást jelenti, a hátra ennek az ellentéte.
A megadott pontok csak egy játékos üzemmódra vonatkoznak, két játékos esetén bonus pontnak számít minden bevitt ütés, rúgás. Azt nemtom, mitől függ, hogy full, vagy half pointot kapunk (teljes, vagy fél pontszám), de ha kigyullad felül az akármi (pirosról átvált sárgára), akkor full pointot kaptál (egyébként mondja a mester is, szóval nem könnyű elnézni) Volt olyan, hogy az ellenfél mellé ugrottam, flying kick (az a kedvencem) és half pointot kaptam, máskor meg össze-vissza szerencsétlenkedtem, és full point…
Szóval a combók:
JOBBRA – Lépés jobbra
BALRA – Lépés balra
TŰZ + FEL + ELŐRE – Szaltó előre
TŰZ + FEL + HÁTRA – Szaltó hátra
FEL – Ugrás
LE – Lábsöprés (400 pont)
FEL + ELŐRE – Ütés fejre (800 pont)
FEL + HÁTRA – Ütés fejre a másik irányban (800 pont)
LE + ELŐRE – Fejrúgás (200 pont)
LE + HÁTRA – Ütés gyomorba (900 pont)
TŰZ + FEL – Repülő rúgás (1000 pont)
TŰZ + LE – Ütés gyomorba hátrafelé (800 pont)
TŰZ + ELŐRE – Hasrúgás (800 pont)
TŰZ + HÁTRA – Rúgás fordulásból (1000 pont)
TŰZ + LE + ELŐRE – Bokarúgás előre (200 pont)
TŰZ + LE + HÁTRA – Bokarúgás hátra (200 pont)
Végül az értékelés: a játék grafikája csúcs. A hátterek legtöbb esetben szépen kidolgozottak (a kedvencem az egyiptomi, a sydney-i és a romos templomos helyszín), és a karakterek mozgása is elég jó. Az effektek digitalizáltak és szintén kellemesek, a zene keleti beütésû, ahogy kell, és nagyon jól illik a játékhoz. A játszhatóságról csak annyit, hogy szerintem az Exploding Fist után a legjobb C64-en…
Dohi
Sztem a ‘romos templomos’ helyszín (az van az uccsó képen, ugye?) az Görögország.
Egyébként volt Videoton TV Computeres verzió is, én azzal játszottam, de nem tudtam zöldágra vergődni vele.
Igen, az lesz az.
Legalábbis az oszlopok formája és a minták alapján.
TVC sajnos soha nem volt a kezeim közt, de C64-en mi is sokat toltuk ezt a játékot.
Full point jár a „tiszta/szép” találatért, avagy ha pontosan találod el a másikat – pl. egy rúgásnál épp a lábujjhegyeddel éred el őt, nem pedig benne van az egész lábfejed. Ekkor csillagok is vannak a másik feje fölött 🙂
Szabadsàg szobor Las Vegas-ban is van, illetve egy hasonló replika Tokyo-ban.