The Train – West
A címet látva felvetődhet a kérdés, hogy miért is írok egy ilyen régi játékról. Egyrészt azért, mert az állítólag új anyagokról két mondatnál több nem igazán jutott eszembe, meg végre Poison örömére erről a játékról teljes végigjátszást olvashattok. (Hurrá! – Poison) Egyébként lehet, hogy fölöslegesen írok bevezetőt, mert Poison majd cenzúrázza, felét kihagyja, és teleszurkálja minden ökörséggel, mert ugye ő a „főszerkesztő”, de hát ez van…
Az Accolade cég dobta piacra még 1987-ben a Traint, aminek alcíme: Escape From Normandy, vagyis szökés Normandiából. Tehát a normandiai partraszállás idején vagyunk. Nyugat-Franciaországból, Metzből indulunk egy műkincsekkel telerakott vonattal. Célunk Riviera, amely a szövetséges amerikaiak már elfoglaltak, a többi helyiség azonban még a németeké. A játék kezdőképének megtekintése után az első feladatunk az lesz, hogy Metz állomásáról elkössük a vonatot. Itt egy zöld ruhás, fegyveres ürgét irányítunk, akivel fedeznünk kell társunkat, aki el akar jutni a váltóhoz. Ha ez megvan, akkor választhatjuk a nehézségi fokot, ami azt befolyásolja, hogy milyen úton jutunk el Metzből Rivierába. Kezdetnek ajánlott az easy-t választani, meg én is ezt az utat írtam le. Mikor emberünk visszatért a vonatba, el kéne indítanunk.
Először nézzük át, hogy mi mire jó. (Vegyük elő a „Hogyan vezessünk gőzmozdonyt?!” című kézikönyvünket! – Poison) A kellékek között egy kis nyíllal válogathatunk.
Throttle: Gőzmozdonyunk sebességét szabályozhatjuk vele. 4 fokozata van.
Furnance Door: A tűztér ajtaja. Itt pakolhatunk szenet a vonatba.
Brake: Fék. Érdemes óvatosan kezelni, mert hamar tönkremehet.
Forward/Reverse Lever: Előre-hátramenetkapcsoló. Csak álló helyzetben használható. Akkor van rá szükség, ha az egyik váltónál rossz irányba megyünk: ezzel vissza tudunk tolatni.
Steam Blowoff: A túl nagy nyomást csökkenthetjük vele.
Whistle: Síp. Azon kívül, hogy jó hangja van, semmire sem használható.
Találunk még a fülkében három mérőműszert is.
P.S.I.: Nyomásmérő. Ha túl alacsony, le kell állni, és várni, ha túl magas akkor a megfelelő szerkezettel csökkenthető. Egyébként a gép jelzi, hogy mikor mi a helyzet.
M.P.H.: Sebességünk mérföld/órában.
Temp: Hőmérséklet. Ha túl alacsony, egy kis szén utánpótlással növelhető.
A gép jelzi az időnket is: a feladatot 8 órára kell teljesíteni.
Tehát mikor beléptünk a vezérlőfülkébe érdemes várni egy pöttyet, hogy a nyomás feljebb kússzon. (Így nem kell megállni útközben) majd engedjük ki a féket, tegyük 4-es állásba a sebességünket, és száguldhatunk is. Menet közben nem csak a vezérlőfülkébe tölthetjük az időt. Ha megnyomjuk az 1-est a vonat tetején, elől találjuk magunkat. Azon kívül, hogy a tájban gyönyörködünk, innen kell leszedni az esetleg ránk támadó német repcsiket. Ha jönnek a gép „enemy plane attacking” felirattal jelzi. A 2-est lenyomva a hátsó géppuskaállásba kerülünk. A hármas a vezérlőfülke, a négyes pedig a térkép. Itt nyomon követhetjük, hogy merre haladunk. Az F1-gyel feladhatjuk, az F3-mal a hangokat kapcsolhatjuk ki, az F7-tel pedig egy kis táblázatot láthatunk a sérüléseinkről, a megölt ellenségeinkről etc.,etc…
Mikor a gép jelzi, hogy 9-km-re vagyunk a hídtól, szép lassan kezdhetünk lassítani. Próbáljunk úgy időzíteni, hogy a nullánál álljunk meg, mert ha túlhaladunk, akkor Game Over. A híd sajn’ nem a miénk, ezért el kell foglalnunk. 4 hajót kell leszedni, szerencsére egyszerre csak az egyik lő, így nekünk csak egyszerre eggyel kell foglalkozni. Ha túléltük mehetünk tovább. Menet közben egy csomó hiba lehetséges, úgyhogy figyeljük a műszereket, no meg a repülőket. A St.Denis-i állomás előtt a szokásos módon megállunk, majd a szintén szokásos módon fedezni kell az emberünket, hogy eljusson az épületbe. Bent közelebbi ismeretséget köthetünk a kor nagyszerű távközlő szerkezetével, a távíróval. Ennek segítségével megtudhatjuk a következő állomás nevét, meg azt, hogy mikorra kell odaérnünk. Az állomásokon egyébként javíthatjuk szerelvényünket is. Ha minden jól megy a következő két állomás Arnaville és Beaumont lesz, majd végre elérkezünk Rivierába, és megnézhetjük az End-képet. Egyébként, ha mindenre figyelünk, a vonatban nem lehet nagy baj. A lövöldözős részek elég egyszerűek, kivéve a hajókat, ahol néhányszor meg is halunk, az biztos. A nehezebb fokozatokon az út hosszabb lesz, több állomáson és több hídon kell áthaladni, valamit elindulás után egyből jönnek a repülők. A Train nekem különben eléggé tetszik, nem egy sablonos játék, az biztos. A grafikája elég tetszetős ahhoz képest, hogy elég régi. A hanghatások hasonlítanak egy gőzmozdonyéhoz, úgyhogy a hangulatra nem lehet panaszunk. Azt hiszem a leírás után még egy tök szerencsétlen (Nana! – Poison) is meg tudná csinálni a játékot, ha az elmúlt 12 év alatt nem sikerült még neki. Remélem volt annyira részletes az írás, hogy még Poisonnak is tetszik, és nem az ő beszúrásai fogják kitölteni az írás felét…
Az ismertető eredetije megtalálható a Commie Inside 4. számában
West