Rick Dangerous
Jobbról Al Bundee, balról a ragyogó nyári napsütés. Középen, a monitoron pedig véleményem szerint az egyik legjobb mászkálós ügyességi játék, ami valaha C64-re készült. Ez persze csak az én magánvéleményem, amit tetézek azzal (bár lehet, hogy sokan felhördülnek, és megkövezést követelnek), hogy kijelentem: Ez a játék jobb még a sokak által No.1.-nek tartott Giana Sistersnél is!
Akinek annak idején volt C64-ese, annak nagy valószínűséggel megvolt ez a játék is. Ők már tudják, hogy miről beszélek, de bízom benne, hogy vannak még olyanok, akik akár manapság, akár egy-két éve ismerkedtek meg ezzel a csodálatos masinával. Nekik talán nem haszontalan, ha bemutatom egy kissé a játékot.
Igen, úgy fogalmaztam, hogy bemutatom, mivel teljes végigjátszást nagyon nehéz volna adni róla. A játék ugyanis nem könnyű!! Sőt, egy idő után kifejezetten nehéz. Így azt hiszem nem szégyen, ha valaki egy idő után (megunva a sorozatos elhalálozásokat) örök élettel ugrik neki a játéknak.
Mivel az angol tudásom elég véges, mondhatni ramaty, ezért elképzelhető, hogy néha hülyeséget írok, de az biztos, hogy a játék négy szintből áll, a dátum 1945, és az első szint Dél-Amerikában (Egy Azték piramis belsejében?) játszódik. Indiana Jones utánzatú főhősünk (maga Veszélyes Rick!) valami fura okból az elveszett Goolu törzset keresi. Sőt, mivel Rick nem csak veszélyes, de szerencsés is, meg is találja ezt a vad népet, akik egy csapdákkal teli ojjektumban vannak, ahova Rick bekeveredik (szintén Indiana Jones-osan egy kőgolyó elől futva), és neked kedves olvasó, neked kell kivezetni az eléggé ellenségesen viselkedő törzsbéliek és a rejtett csapdák közül!
Valahol a leírás környékén látható pár scan a játékból, és ezen megfigyelhetők a képernyőn kijelzett információk. Balra fent van a pontszám, mellette a töltények, még mellette pedig a dinamitok száma. A jobb felső sarokban a még meglévő életeket szimbolizáló kis kalapok kaptak helyet.
A megfogyatkozott töltényeket és dinamitokat a játékban helyenként megtalálható kis fegyveres ládák felvételével lehet pótolni, illetve egy élet elvesztése árán is, mivel ilyenkor a gép automatikusan feltölti a készleteket. (Persze ez elég drága betárazás lenne!)
Lőni a tűzgomb lenyomása mellett felfelé nyomott joy-jal lehet (ilyenkor arra lő, amerre áll), míg a dinamit lerakására a tűzgomb+lefelé páros alkalmazható. (Ha letettük a szeretetcsomagot, akkor pucoljunk egy kicsit odébb, mivel a közelben állókat eltakarítja a robbanás!)
Ha már szó esett a kezelésről, akkor gyorsan elmondom a többi dolgot is ezzel kapcsolatban. Haladni természetesen a joy jobbra, illetve balra rángatásával lehet. Felfelé nyomott kar az ugrást, míg a lefelé húzott a guggolást eredményezi. E két utóbbit természetesen lehet kombinálni az előző kettővel, és így irányítani tudjuk az ugrást, valamint guggolva haladhatunk. A guggolva haladás szűk alagutaknál elkerülhetetlen.
Ha lenyomjuk a tűzgombot, és jobbra vagy balra húzzuk a joy-t, akkor Rick az adott irányba üt egyet kis mancsával.
Ha bevégeztetett az első pályának, azaz sikerült kimenteni Rick-et a Goolu-k karmai közül, akkor némi ismertető szöveg után máris nekiveselkedhetünk a második szintnek. Véleményem szerint ez a szint a legszebb. A színeket ugyanis annyira sikerült eltalálni a készítőknek, hogy a piros háttéren lévő sárga platformok szinte kiemelkednek, és 3D élményt nyújtanak. (Vagy csak nálam van ilyen frankón beállítva a monitor???)
Na de lássuk csak, mit is kell csinálni a második szinten!
Természetesen nem mást, mint az elsőn, azaz menni, menni előre, és túl kell élni a különböző akadályokat. Ez a pálya valamikor később játszódik mint az első, s már nem Dél-Amerikában, hanem Egyiptomban vagyunk, egy piramis belsejében. Itt Ankhel Ékkövét kell visszaszerezni, amit valamiféle vallási fanatikusok elraboltak, és azzal fenyegetőznek, hogy széttörik, ha nem fizetnek nekik váltságdíjat. Természetesen ismét a félelmet nem ismerő régészre, és kalandorra, Rick Dangerousra hárul a feladat, hogy megmentse a drágakövet a szétzúzástól!
Egyébként valószínűleg őrültek lehetnek ezek a fanatikusok. S, hogy miből gondolom ezt? Hát először is abból, hogy ha jól tudom a drágakövek nem törnek olyan könnyedén, és így a fenyegetés nem túl rémisztő. A második, és sokkal szembetűnőbb jele az őrültségünknek az, hogy időnként feltűnik a pályán egy-egy fehér ruhás, nekem kényszerzubbonynak tetsző göncöt viselő kis alak, aki megtámadja Rick-et! Márpedig akin kényszerzubbony van, az …
Közben kaptam egy kis segítséget a drót túloldaláról (Kösz Edina!), úgyhogy a következő szint történetét már jobban el tudom mesélni. (Hiába no, mint mondtam az angol tudásom nagyon gyér.) Nos, miután Rick visszaszerezte az elrabolt ékszert (minden bizonnyal sikerült, különben nem jutottunk volna idáig a játékban…), szóval kicsit később, immáron Európában tartózkodik a főhősünk, ahol is a Brit hírszerzés közli, hogy a hírhedt Schwarzendumpf kastélyban szövetséges foglyok raboskodnak. Minő meglepetés, alig hazaérkezett hősünket kérik fel a küldetés végrehajtására, a foglyok kiszabadítására, s ő elfogadja a felkérést.
De vajon ki tudja ő egyedül szabadítani a kegyetlenül kizsákmányolt csapatokat?
Nos amennyiben szeretnénk élvezni a negyedik pályát, illetve a játék megnyerését, akkor bizony iparkodnunk kell, hogy sikerüljön neki! Ha már az előző szintre azt mondtam, hogy a legszebb, akkor el kell mondanom, hogy ez a pálya is „leg” valamiben, mégpedig abban, hogy véleményem szerint ez a legnehezebben teljesíthető labirintus. Nem is annyira a csapdák miatt, mivel azok mindegyik szinten egyformán nehezek, hanem amiatt, hogy ez a kastély valóban egy labirintus. Ha nem jó helyen megyünk ki egy adott helyiségből, könnyedén egy olyanban találhatjuk magunkat, amelyiken már korábban végigszenvedtük magunkat. Jómagam is elég sokáig szívtam, mire kievickéltem erről a szintről.
S ha már kievickéltem, akkor tovább is haladtam a negyedik pályára, amelyet azért kell végigvinni, mert a nem sokkal korábban, a kastélyból kiszabadított raboktól Rick megtudta, hogy egy titkos bázisról támadás készül London ellen. Főhősünk természetesen gondolkodás nélkül úgy dönt, hogy behatol a bázisra, és megpróbálja megmenteni a várost! (Érdekes, itt nem a világ megmentése a cél!) Persze ami késik, az nem múlik, hisz létezik RD2 is! 🙂
Ha sikeresen teljesítettük az utolsó szintet is, akkor nincs más dolgunk, mint elégedetten hátradőlni és csodálatos videorészlet, valamint 3D animáció helyett megszemlélni a záróképet, amelyben már némi utalás történik a földet megtámadó idegenekre is…
Zárásként némi jó tanácsot tudok csak adni a játékhoz, mert mint már említettem, tökéletes végigjátszást nem igazán lenne értelme készíteni. Az első, és legfontosabb, hogy nem szabad feladni! Ha már nagyon belefáradtunk a sorozatos kudarcokba, akkor készítsünk egy mentést (emulátorosok előnyben), majd később folytassuk a játékot. Ne tegyük félre azzal, hogy nem lehet megcsinálni, mivel igenis meg lehet, csupán türelem kell hozzá. Vannak rejtett dolgok is a pályákon, ezért ha nem nagyon találunk kiutat, akkor lőjünk egyet valamelyik háttérnek képzelt tárgyra, vagy robbantsunk fel egy dinamitot valahol a szinten, hátha az megoldja a problémánkat!
Szóval csak hajrá mindenkinek! Ne adjátok fel a küzdelmet, játsszátok végig a programot, mert ez egy nagyon szórakoztató és aranyos játék!
Nem igazán lehet összehasonlítani a Giana Sisters-szel, mert nagyon különbözőek. Mindkét játék csúcs! A második részt jobban szeretem, mivel azzal játszottam először Amigán. Szinte tökéletes, a csúsztatható aknával! De ez is kiváló játék, csak kár, hogy itt még nem lehet csúsztatni. Engem zavar Rick kinézete, egy tuskó fazonnak néz ki.. Azért zavar főleg, mert évekig másmilyennek hittem, ugyanis messziről néztem az Amigát egy kis tv-n, és onnan a fogsorát láttam a szemének, az álla alatti vonalat a szájának, és a ruháját az állának. Vagyis egy nagy fejnek láttam, amiből kilóg két kar és két láb. És így nézve az arca inkább olyan kis békaszerű lényének tűnt, aki nem vigyorog. Valami kis idegen manónak. Nekem úgy szimpatikusabb volt 🙂 Aztán egyszer valahogy rájöttem, hogy végig rosszul néztem, és egy teli szájjal vigyorgó sutyó proli a főhős, hát az nagy csalódás volt. A címképernyő gyakran mutat más kinézetű karaktert, gondoljunk csak a Giana-ra, szóval azzal nem foglalkoztam.
Már megszoktam, így is jó, de azért sajnálom, hogy nem egy kis idegen fickó a főhős. A kettes részt betenném a top 10-be, de az elsőt is talán a top 25-be 🙂
Jogos!
A leírás készítésekor elég sokat játszottam ezzel a játékkal, valószínűleg azért soroltam előrébb.
De elismerem, hogy objektíven nézve nem igazán lehet ilyen módon összevetni őket és a Giana is csúcs a maga nemében.