Spitfire '40

E program révén a maga korának egyik leghíresebb angol vadászgépével vehetünk részt a Második Világháború egyik fordulópontjának tekintett Angliai Légi csatában. A kor technikai színvonalának megfelelően a földön álló gép pilótája rövid eligazítás alapján indul el megkeresni az ellenséget.

A gép vezetésében a botkormány az alapvető segédeszköz, de a lábkormány is megtalálható a “Z” és “X” billentyűkön. A gázkart pedig a “Q” és “W” gombok mozgatják. “F”-fel a féklap kezelhető. “M”-mel tekinthető meg a térkép, a szóköz billentyűvel pedig a műszerfal és a kilátás váltogatható a képernyőn. Ezeken kívül “V”-vel ki-be kapcsolható a hang, “RETURN” hatására meg visszaállhatunk a program elejére. A műszerfal talán a program legsikerültebb része. Középső négyszögében találhatók a repülés műszerei: sebesség (MPH), magasság (ALT), irány (GYRO) és emelkedésjelző (CLIM DESC). Itt van még középütt a műhorizont, és a jobb alsó sarokban a csúszás és elfordulás jelző, melynek nincsen túl nagy gyakorlati jelentősége.

spitfireA széleken vannak a repülőgép működését jelző műszerek. Bal felső sarokban a féklap kibocsátott vagy behúzott helyzetét jelzi egy “D” vagy “U” betű. Alatta az üzemanyag mennyiségjelző. Jobb oldalt a motor fordulatszámmérő (RPM), alatta a futó (GEAR) és kerékfék (BRAKE) állapotát jelző lámpák. A műhorizont alatt egy kis háromszög elmozdulása az oldalkormány (lábpedál) helyzetét mutatja.

A földön állva lenyűgözően reális a kilátás. Megtalálhatók a látványt korlátozó széles ablakkeretek és egy visszapillantó tükör is.

Felszálláshoz először is engedjük a fékszárnyat, majd növeljük maximumig a motor teljesítményét és engedjük ki a féket. Ha a sebességmérő mutatója biztosan túlhaladt a minimális sebességet jelző piros háromszögön, húzzuk hátra a botot, amíg fel nem emelkedik a gép a földről. Húzzuk be a futót majd a fékszárnyat, nehogy 250-es sebesség fölött kint maradjanak.

A játék a lényeget leszámítva tökéletes. Hangja csodálatos, képei lenyűgözőek. Csak éppen a képernyőkezelés egy kicsit “lomha”, így például a légi harc közben a képváltások olyan ritkán követik egymást, hogy az teljesen alkalmatlan arra, hogy a mozgás érzetét keltse. A műszereknek sem vesszük sok hasznát ilyenkor, ugyanis az oda-vissza váltás a kilátás és a műszerfal között megengedhetetlenül hosszú ideig tart.

Az ismertető eredetije megjelent a Bitvadász magazinban, 1986-ban.

Háy György

Kategória: Tökmák | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

18 − 3 =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..