Solo Flight

Vidám túrarepülésekre nyílik ezzel a programmal lehetőség, de a nehézségek kedvelői postacsomagok szállítására is vállalkozhatnak. Igen tág határok között változtathatóak a körülmények, így szinte mindenki megtalálja a kedvére valót. A terep lehet sík vagy hegyes, az időjárás barátságos, szeles vagy felhős, és postarepülés esetén a szállítási feladat is négy fokozatban nehezíthető.

Botkormánnyal lehet az emelkedést, süllyedést és a fordulást irányítani. A motor teljesítményét a szám billentyűk szabályozzák növekvő sorrendben “0”-tól “9”-ig. A futóművet az “L” gombbal lehet ki és be mozgatni. A kerékfék a “B” billentyűre működik. “F”-fel a féklapot lehet mozgatni. A “cursor” mozgatására szolgáló gombok a kitekintés irányát változtatják, így szokatlan módon teljes körpanorámában gyönyörködhetünk.

A műszerek közül mutatós a magasság- (ALT), sebesség- (SPD) és a motorteljesítmény-mérő (POWER) valamint a leszállító- (ILS) és üzem-anyagműszer. Természetesen analóg a műhorizont is, mely a bólintási szögön kívül az elfordulást is jelzi a műszerfal tetején, középen. Vannak persze digitális kijelzések is: bólintási szög (PITCH), féklap kitérítési szög (FLAPS), repülési irány (HEAD) és az emelkedés vagy süllyedés sebessége (CLIMB). A jobb alsó sarokban látható a rádió iránymérő, mely azt jelzi, hogy a földön elhelyezett két rádióadótól a gép az adott pillanatban éppen milyen irányba esik.

soloflightA repülési feladatok sokfélesége miatt nem próbálok általános receptet adni a végrehajtásra. A felszállással általában csak akkor van probléma, ha nagyon megterheltük a repülőgépet. Ilyenkor használjuk ki a pálya teljes hosszát, ezért egészen a végétől kezdjük a nekifutást. A féklapot nyissuk ki 20 fokra és persze adjunk maximális gázt. Leszálláskor már messziről keressük meg a pálya tengelyét és vezessük rá a gépet, így később már csak a magasságra kell ügyelni, amit megkönnyít a jól látható árnyék.

Felhős időben (IFR) a repülőtereket nem könnyű megtalálni, mivel 250-es magasság fölé emelkedve teljesen eltűnik a táj. Segítséget jelenthetnek a rádió iránymérők jelzései, vagy az a gyakorlat, amit tiszta időben végrehajtott repülések közben szereztünk, így tudjuk például, hogy milyen irányba mennyi ideig repültünk, mielőtt elkezdtük a lesüllyedést egy repülőtérre.

Másik megoldás, hogy nem emelkedünk 250-es magasság fölé, és így nem veszítjük szem elől a földet, de a hegyek között nagyon “észnél kell lenni”, nehogy a hegyoldalnak repüljünk. A repülőteret se könnyű ilyen lapos szögből azonosítani.

Mindent összevetve a program Igen jól használható és élvezetes, bár nem nevezhető igazán valósághű szimulátornak, mivel a megjelenített repülőgép mozgása csak nagy vonalakban hasonlít az igaziakéra.

Az ismertető eredetije megjelent a Bitvadász magazinban, 1986-ban.

Háy György

Kategória: Tökmák | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

négy − 1 =