Lemonade

Mivel anyuék sosem halmoztak el zsebpénzzel, kénytelen voltam kitalálni valamit, hogy meg tudjam venni azokat a dolgokat, amikre egy átlagos amerikai gyereknek feltétlenül szüksége van. Az egyik legkedveltebb megoldást választottam: kiálltam limonádét árulni a házunk elé. Először un. garage sale-t akartam csinálni, de apu nem engedte.

Már az első héten sikerült eltalálnom a megfelelő árat...

Már az első héten sikerült eltalálnom a megfelelő árat...

Vettem pár kiló cukrot, néhány liter citromlevet, meg pár száz poharat (a vizet a konyhából hoztam), összeeszkábáltam egy standot apu szerszámaival, és vártam a vásárlókat. úgy gondoltam, 10 hét bőven elég lesz, hogy a szüleimtől kapott 10 dolcsit megkeressem – meg persze némi pluszt. Különben semmi értelme nem lenne.

...aztán elfogyott a cukor...

...aztán elfogyott a cukor...

Mivel az időjárás nagyon fontos tényező a limonádébizniszben, minden reggel megnéztem az időjárás-jelentést. Persze ők sem tévedhetetlenek, de néha bejön, amit a hőmérsékletről és a páratartalomról mondanak, úgyhogy ehhez igazítottam az árakat. Ha például a páratartalom és a hőmérséklet körülbelül egyforma volt, drágábban adtam a limcsit, és így is megvették.

Kemény $6.25-öt kerestem!

Kemény $6.25-öt kerestem!

A nyár gyorsan eltelt, és rájöttem, hogy tanulnom kell még. Például, hogy ne maradjon rajtam túl sok üres pohár, vagy cukor, ugyanakkor véletlenül se fogyjon el semmi a nap közepén. No de nem sikerülhet minden elsőre, jövő nyáron talán majd jobban megy!

Dohi

Kategória: Tökmák | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × 2 =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..