Jammin'

Oh, azok a régi szép idők, amikor még lehetett újat kitalálni anélkül, hogy mindenki beperelt volna mindenkit. Csodás idők voltak ezek, a C=64 fénykora, amikor még fiatal voltam és bohó (bár öregként is az vagyok). És hogy mikor jártak azok az idők? Hát, szerintem 1983-ban. :]

A JAMMIN’ egy igazi gyöngyszem, az általam először látott hatvannégyes ügyességi-logikai játék formájában, amit a Taskset nevű banda követett el. Mint minden zseniális dolog, ez is pofonegyszerű. A játékban nem más a dolgunk, mint fiatal tehetségként a lemezünket a TOP20 utolsó helyéről az elsőre tornázni.

jammin0Kis rasztafejű hősünk rastaland kellős közepén lát neki a dolognak. Egyébként az eléggé khm… Softdrog orientáltság végig látható a játékban, minden izeg-mozog, villódzó raszta színkavalkád, parás out of time, szóval én biztosra veszem, hogy az alkotók a világ legelső cyber-bobjai voltak, ami lényegtelen, de azért elmondom.

Szóval, rastaland. Aki nem tudná mi az a raszta, az járjon utána, a lényeg, hogy jellemző színei megtalálhatóak, és úgymond főszereplők a játékban.

Húsz pályán át kell rohangálnunk, hogy a lemezünk az első helyre kerüljön. Minden pályán található négy fajta talajtípus, pár scrollozó “lift”, négy szőrös izé (dísztorzió), négy hangjegy, négy hangszer és négy háromszög, no meg persze hősünk.

Tömören a játék lényege, hogy az adott hangszereket a megfelelő helyre cipeljük. Ha magunkhoz veszünk egy hangszert, hősünk vadul rázendít az adott pálya muzsikájára. Ilyenkor az egyik háromszög (általában a lehető legtávolabbi/legnehezebben elérhető) villogni kezd. Ha sikeresen a háromszöghöz juttatjuk a hangszert, rasztafej lerakja azt, és máris indulhatunk a többi hangszert a helyére cipelni. Igen ám, de itt az első csalafintaság.

jammin4A négy raszta szín (vörös, kék, zöld, arany) uralja a terepet. Ha esetleg nem lenne rajtunk a szemüveg, a keret mindig olyan színben pompázik, amilyen színű talajon állunk. Ami a lényeg, hogy adott talajszínről csak ugyanolyan színre léphetünk. Ahhoz, hogy messze levő ugyanolyan színű talajt érjünk el, használhatjuk a liftet. Ha a scrollozó izé mellé állunk, és mondjuk előttünk a lift ugyanolyan színű, mint amilyen színű talajon állunk, nyomjuk előre a joy-t, és tűűűz! – voilá, máris utazunk a liften. Igen ám, de tutira vehetjük, hogy a hangszer és a helye a legkörülményesebben úgy érhető el, ha végig a saját színein utazunk. (Ja, míg el nem felejtem, minden hangszer és a “helye” ugyanolyan színű talajon található) Ilyenkor lép a képbe a villogó gyémánt(?) amire ha rálépünk, mi is villogni kezdünk, és olyan színű talajra szállunk le róla, amilyenre akarunk. Ennyit a navigációról.

Tulajdonképpen már csak a gonoszok vannak hátra. Az egyetlen ellenfél, akitől meghalunk, az a dísztorzió. Eleinte csak bénaságunk által vezérelve mehetünk neki (ami látványos elhalálozáshoz vezet), de a tizenhetedik helytől már akár lift is vezethet dísztorzióhoz. Tehát, ha nem szállunk ki időben, kampec. Kevésbé agresszívebb fajta a fals hang, ami a mi színkötésünknek megfelelően mászkál a pályán. Ha hozzánk ér semmi gond (sőt, ő tűnik el), de ha éppen hangszer van nálunk, elrontjuk a játékot (mármint a zenei játékot) és a hangszer a kiindulási pontjára kerül. Amint az első hangszer a helyére kerül, számíthatunk egy gusztustalan ellenfélre, a béna zenészre. Ő igazán fujjos, hiszen úgy mászkál, ahogy akar, nincsenek színbeli megkötései. (szerencsére azonban ez csak a liftben igaz) És hogy nagyobb legyen az öröm, néha még mintha követne is minket. Ha elkap, és hangszer van nálunk, elveszi tőlünk. Ekkor éktelen kornyikálásba, és rohangálásba kezd. Ha el tudjuk kapni, akkor eltűnik, és a hangszer is visszakerül hozzánk. Utolsó ellenfelünk pedig az idő, amit a bónusz pontok fogyása jelez. Ha a bónusz nullára esik, szintén vesztünk egy életet. Egyébként az életvesztéssel érdemes vigyázni, ugyanis az összes helyére cipelt hangszer újra szétszóródik.

jammin5

Hát, ennyi a JAMMIN’. Néha az őrületbe tud kergetni (imád pl. liftbe nem belépni, pedig be kéne, no meg szerintem nagyon nehéz játék), de emellett mindenkinek ajánlom a figyelmébe, aki nem ismeri. Szerintem az egyik legkiemelkedőbb (sőt, stílusteremtő) C=64 alkotások egyike.

eisei 2000.07.28.

Kategória: Tökmák | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × egy =