TÖKMÁK

Megjegyzés: Az ismertető nagy része közgáz órán született, és mivel a tanár bácsi végig pofázott, nem igazán tudtam koncentrálni, ezért elnézést kérek. 🙂 Ugyanakkor, ha nincs ez a roppant uncsi óra, talán sosem születik meg eme remekmű – más kérdés, hogy talán jobb lett volna így. 🙂

Minden idők legjobb C64-es játéka szerintem a Wizard of Wor. Erről már írtam, valahol a környéken fellelhető. Második a sorban a Save New York!, de erről is szóltam már pár szót. Nem marad más, mint a képzeletbeli dobogó legalsó fokán álló játékról írni, ez pedig a Spy Hunter. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Elég régen elmúltak azok az idők, mikor még fel tudott dobni egy-egy új verekedős játék megjelenése. Azt hiszem, a Mortal Kombat első része és a One Must Fall 2097 voltak az utolsók, amikkel huzamosabb ideig játszottam. Nem úgy régen, amikor a C64 még fénykorát élte! Igazából akkor is csak néhány ilyenem volt (The Way of the Exloding Fist, Fist +, Fighting Warrior, IK+ és az International Karate, amiről az ismertető készült), de ezekkel hetekig-hónapokig játszottunk, bármikor el lehetett tölteni velük pár órát. Mivel nem ez, hanem az Exlpoding Fist volt a kedvencem, egy hasonló ismertetőt arról is összehozok majd, hacsak meg nem előz valaki, és az sem kizárt, hogy előveszem újra mindkét játék + verzióját, mivel elég sokban különböznek az “alapkiadástól”. A Fighting Warrior sajna játszhatóság szempontjából nincs a csúcson, úgyhogy az részemről kimarad.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Nagyon régen még az idők hajnalán, amikor a földön még furcsa és rémisztő lények éltek, de az ember már gyakorolta hatalmát néhányuk felett, mikor még a mágia a mindennapok része volt, amikor az erdő visszhangzott a tündék vidám kacagásától, az ércbányák mélye a törpök kincséhes csákányaitól – öt elszánt ember, valamint egy féltünde, egy törp, és egy félszerzet nehéz kalandba indult.

Misztikus és ősi kincset akartak visszaszerezni; Mishakal korongjait. Emberemlékezet óta a kincs őrzője Khisanth volt a gonosz. Szörnyű mélyen xak tsaroth tárnáiban cirógatta vén és undorító testét az ősök kincsével. De hőseink nem hátráltak meg, pedig a hegy gyomra még más meglepetésekkel is szolgált. Óriási pókok, bozakok, hatchlingek, trollok, kísértetek állták útjukat. De a csapat egyre mélyebbre ereszkedett, mert előttük lebegett a cél, és ez újabb erőt adott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Adva volt az egyik korábbi munkahelyemen egy semmire nem használt számítógép, amire feltettem egy C64 emulátort. Adva volt egy kollégám, aki annak előtte egyáltalán nem foglalkozott számítógépekkel. Egyszer megmutattam neki a C64-es játékok legjavát, és utána szinte ki sem lehetett robbantani a computer elől. Jó sokáig a David’s Flipper volt a kedvence, ám később vittem neki egy új játékot, amit a C64 H.Q.-ról szedtem le. Attól fogva ez lett a nagy kedvenc, és bármikor láttam, állandóan ezt nyüstölte.
Lássuk hát, hogy mi ez a játék, ami ennyire a monitor elé tud szegezni egy embert, hogy se lát, se hall, csupán néha hagyja el a száját némi – nyomdafestéket, és szövegszerkesztőt nem tűrő – heveny szitoközön.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

“Se nem Mortal, se nem Street, de Fighter a javából!”
Ezzel a nem éppen szerény szlogennel hírdette annak idején (1994) az 576 Kbyte az általuk kiadott verekedős programot, a Long life-ot. Na nem kell aggódni, én nem erről a játékról akarok beszélni, hanem egy másikról, amelyre szerintem sokkal inkább illik a feni mondat és amely véleményem szerint sokkal jobb a Long life-nál, holott majd’ 10 év van köztük, és nem ez a fiatalabb… 🙂

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Aki a sok verekedés helyett szívesebben lenne edző, annak a Boxing Manager-t ajánlom. Ebben a játékban maximum öt bokszolót indíthatunk különböző bajnokságokban. A játékot egy személy játszhatja a kettes joystickkel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

TERMINOLÓGIA
(avagy anno ilyen szavakat használtunk játék közben)

berág: adott ellenfél agresszivitása és sebessége megnő
zsilip: a pályák két oldalán lévő teleport
campelés: egy helyben várni, hogy az ellen lőtávolba érjen
kutya: Burwor, azaz a kék szörny
egér: Garwor, azaz a sárga szörny
rák: Thorwor, azaz a piros szörny
lepi: Worluk, vagyis a lepkeszerű ellenfél
boszi: Wizard of Wor, a főgonosz
kedvenc káromkodás: ez talán nem szorul magyarázatra

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Íme a közgáz trilógia harmadik epizódja 🙂 A bemutatásra kerülő játékkal én PC-n találkoztam először. Egy haverral (hali Ziggy! :)) egészen sokáig eljutottunk, de végigjátszani természetesen(?) nem sikerült.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Újabb eseménytelen nap kezdődött el az életében, abban az életben mely egyre nagyobb teherré vált számára. Fiatalkori sikerei minél magasabbra emelték a kezdetben még annyira áhított rangok között, élete annál unalmasabbá vált. Elérkeztek a szürke hétköznapok, melyeket kénytelen volt jellegtelen londoni irodájában tölteni, szűnni nem akaró vágyakozással a régi szép napok után: Mikor még névtelen újonc korában minden idejét lefoglalta a túlélés, a bűnözők végeláthatatlan, kiapadhatatlan áradata elleni küzdelem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Erről a játékról már az egyik előző C64-es homepage-emen is írtam, és akkor is csupa jót. Állítólag magyar srácok alkották a progit, valószínűleg ez igaz is, csak én nem találtam rá utalást sehol.

A játék az “egyszerű, de nagyszerű” kategóriába sorolható, mivel a lehető legegyszerűbb a kezelése és a grafikája, a hangokról és a zenéről nem is beszélve (különösen, hogy ez utóbbi nincs is a játékban). De ez csöppet sem von le a játék értékéből, és tök jól el lehet szórakozni vele.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →